Futottam,vad dühvel , s félemmel telve

Elfogyott az út és most hova ? merre?

erős a kényszer, nem tudom mit tegyek

hogyha lenézek , félek már elveszek

remegő lábakkal próbálok megállni,

 de jó is lenne zuhanni, zuhanni,

Sötétbe,mélyre, hol nincs a nap fénye

hol nem kell már a semmi halott reménye,

Hol nem kell már futni önmagam elől

és nem kell félnem hogy egyszer majd megöl.